Csak Karácsony!

A Karácsonnyal mindig úgy vagyok, mint az eperrel, sose kapok belőle eleget. Ez az egyetlen ünnep, amit mindennél jobban szeretek. Ez nem csak rólam szól, mint a szülinapom, vagy az Országról, mint az Augusztus 20,ez Mindenkié. Nem veheti el sem pénz, egy világjárvány vagy egyéb emberi és idegállapoti katasztrófa. Imádom minden percét, a fülelést, a tervezést, a díszítést, az ajándékokat, a fa alatti duzzogást, Anyukám fősztjét. És tudom, minden évben jobban és jobban túl tolom az egészet.

A nővérem, évek óta kampányol, hogy ne ajándékozzunk, csak a gyerekeknek, de nem akarok lemondani róla. Először is, mert még én is gyerek vagyok. Másodszor imádom az ajándék bontogatást. Nézni az arcokat, és örülni annak amit adhatok és amit kaphatok. Ez nekem akkoris olyan élmény, amely jár nekem. És ez az élmény újra és újra visszarepít a gyermekkoromba,ami fantasztikus jó érzés. 

Nagyon nagyon sok szép karácsonyi emlékem van. Minden évben együtt ünnepelt a család, a Nagyszüleim különleges emberek voltak, a Nagymamám isteni sütiket sütött, amik persze sosem sikerültek. Anyukám az egész lakást konyhává alakította, szaloncukor a szekrénybe, bejgli a szekrény tetején,hal a kádban, halászlé illat az egész lakásban. Imádtam nézni a Pinokkiót, és várni hogy eljöjjön az este. Azon veszekedni, hogy ki kötözze fel a szaloncukrokat, és titkon imádkozni, hogy a Mamánkat mi palizzuk be előbb ne az unokatesóink. Apa valahogy minden évben az előszobában kúszott mászott és szentségelt, mert az égősorból egy égő kiégett. Istenien dilis napok voltak. 

Még most is ez a sok emlék teszi széppé, és ha csak egy kívánságom lehetne, az lenne, hogy egyszer így újra élhessem az egészet, Velük!

És most én vagyok anyuka, az én Anyukám lett a varázs sütit készítő nagymama. Azt remélem, hogy a gyermekeimnek is sikerül ebben az őrült világban a varázslatot kicsit becsempészni az életükbe, és mikor nagyok lesznek és rohannak, meg tudjankak állni egy napra és telis teli legyenek fantasztikus emlékekkel és élményekkel. 

Szóval azt hiszem készen állunk az őrült zsongásra, majd a csendre. Együtt leszünk, sokat eszünk, valaki duzzogni fog, valaki sírni, és én tuti kiborulni. Anyukám a lelkét is beleteszi a sütibe, és a vacsiba, ezúton üzenem Neki: Anya, én a repedt tetejű bejglit szeretem. Apukámat kicikizzük majd a fa miatt, aki már előre közölte, hogy nem díszít, pedig mind tudjuk, hogy fog. A nővéremék persze megint elkésnek, de mint mindig eszméletlen dögösenlesz majd. Jah és a lényeg, egy játék vagy egy darabja tuti eltűnik.

Minden elkészült, ami nem az már nem is fog. De nem is baj, legyen ez az Ünnep is tökéletlenül tökéletes.

Kellemes Ünnepet Mindenkinek és köszönöm, hogy velem vagytok!